Így játszotta Kocsis Zoltán Bartók 2. zongoraversenyét

http://www.origo.hu/kultura/20120921-sikeres-szivmutet-hajtottak-vegre-kocsis-zoltanon.html http://index.hu/kultur/2016/06/02/kocsis_zoltan_fel_vagyok_keszulve_a_halalra/ Betegsége ellenére sokat és termékenyen dolgozott. És tényleg, ahogy itt már előttem írta egy kommentelő, mindenféle fajta emberek szerették őt, minden szekértáborban szeretik őt sokan. Részvétem a családjának, és mindenkinek, akinek hiányzik.

Hatalmas Embert veszítettünk el, de míg szívünk él, Ő benne fog élni. Isten nyugosztalja _______________________________________

Kocsis Zoltán emlékére: WILLIAM ERNEST HENLEY: INVICTUS (A LE NEM GYŐZÖTT) Az égből, mely úgy hull fölém, mint földtekére zord pokol, bármely istent csak áldok én lelkemért, mely meg nem hajol. Az élet ökle letepert, s én nem jajgattam vergődve, nem, a véletlen dorongja vert, s véres, de büszke még fejem. Túl a harag, s könnyek honán csak a homály borzalma vár, évek fenekednek reám, de gyávának egy sem talál. Nem baj, ha szűk a kapu, s ha a tekercs bármit ró ki rám, magam vagyok sorsom ura, lelkem hajóján kapitány.

Ó basszus! Nyugodjon békében.